Tapodi Zsuzsa: Mintha megállt volna az idő (Narine Abgarjan: Égből hullott három alma)

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma. Marani krónikák és egyéb történetek. Fordította Goretity József, Typotex Kiadó, 2022

Isten háta mögött, egy eldugott, szinte megközelíthetetlen kaukázusi örmény faluban mintha megállt volna az idő.: A rítussá vált hétköznapi tevékenységek monotóniája sugallja ezt az érzést. Pedig a természet és a történelem egyaránt és folyamatosan nehéz próbák elé állítja a hegyen élő embereket. Az egyre gyérülő lakosságot bibliai csapások sújtják: földrengés, sáskajárás, szárazság, háborúk, népirtás, éhínség. Baljósan kezdődik a Németországban élő örmény írónő regényének cselekménye: Szevojanc Anatolija gondos előkészületek után lefekszik meghalni. A szöveg mégsem lehangoló, hanem – a legtöbbször tragikus, néhol groteszk és mulatságos elemek ellenére – felemelő és vigasztaló. Anatolija még nem tudja, hogy a családját elvesztett Kudamanc Vaszilij pont akkor határozza el, hogy megkéri a kezét.

Az előzményeket felvillantó visszapillantások, a széttartó cselekményszálak mesés rendbe illeszkednek, a közösségi összetartásról és megtartó erőről, az újrakezdés reményéről, az élet szeretetéről szólnak, az életről, amelyet minden nehézség ellenére érdemes végigélni, és örvendeni a finom falatoknak vagy a faragott tornác szőlőindáin át beszűrődő napsugárnak.

A szöveg orosz nyelvű változata Jasznaja Poljana díjban részesült. Aki szereti Gabriel García Márquez vagy Csingiz Ajtmatov regényeinek mítoszokat, meséket és kemény realitást ötvöző világát, azt biztosan elbűvöli az örmény mesék végét megidéző című alkotás. Náluk a hősök nem boldogan élnek, míg meg nem halnak, hanem az égből hull le három alma: egy annak, aki megélte, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta a történetet. Garantált csemege ez a kötet, melyben a regényt három elbeszélés is követi.

Tapodi Zsuzsa a Szöveten: