Köves István A HOSSZÚJÁRATÚ KAPITÁNY REGGELIJE Alig lát felhőt, inkább csak jelzésként foszladoznak, a szél a tenger felől rohan a fölhabzott partra, fanyaran vele óvakodik az ázott kötélcsomók párálló kátrányszaga,a távolból hiába riognak a monotonon ringó jelharangok. Igenis számít a frissen vágott rózsa, ugyan nagyon, a reggelizőasztal sarkán sárgálló gyöngyharmatú, ahogy az özvegy szalvétagyűrögető, rebbenő … Bővebben: Köves István: A hosszújáratú kapitány reggelije