léteznek írott sorok:
járdaszélen sorjázó utcakövek.
lélegeznek rajzok: mint a tenger,
ahogy kozmikus rendet követ
a kőrepedésben igyekvő hangya
hátán a beomló éggel.
és mindig
és mindig
és minden erejével
hazamegy
szénfekete szemében
az ezer darabra törött
ártatlan mindenséggel
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
