GALÉRIA,  VERS

Fábián István: Az egyetlenek

          Tandori sétál

a mindenség egy szív

alakja tervszerű véletlen

lényege a dobogás

formái összehajlanak

a teremtés sok-sok ér ahol

vér a vérrel szembemegy

nincs múlás és nincs idő

csak egybeforgó hajnalok

a világegyetem egyetlenegy

ha mégis volna belőle kettő

(akár számolatlanul végtelen)

mindig ugyanegy marad

szépsége is szépen egy

épp mint a boldog számok

ki hogyha büszke árva prím

akkor a legboldogabb

a mindenség buboréktükör

éppen egy madár néz bele

a világ egy madár szemébe

bámuló egyetlen madár szeme

Fábián István: donbasz

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .