PRÓZAIRODALOM

Torma István: Újra megtenném!

Nem, nem késlekednék, újra megtenném!
Nem igen érdekel, ki mit szólna, mit mondanának az emberek, kitagadna-e a család, elhagyna-e kedvesem!

Lehet, hogy többet a gyerekeim sem állnának szóba velem, nem is beszélve az unokáimról, amibe szinte belepusztulnék!
Van olyan rokonom, aki a névváltoztatást fontolgatja miattam.

Lehet, írótársaim kiközösítenének, lehet, írásaimat megsemmisítenék, könyvemet elégetnék, törölnének mindenhonnan.

Osztálytársaim letagadnák, hogy valaha is találkoztunk, barátaim nem ismernének többé.

Postaládánkról lekaparnák a nevemet, hamis profilokkal árasztanák el követőimet.

Csomagban dögöt küldenének, ablakunkat megdobálnák.

A rendőrségen családi állapotomhoz beírná valaki: elhunyt.

Akkor is megtenném, újra és újra!
Nem olyan fából faragtak, aki meghátrál, mindig szilárdan kiálltam az elhatározásom mellett, meg szoktam gondolni, mit teszek.
Ha retorzió ér, sőt, ha a családomat retorzió érné, azt is ki kell bírnom. Nekik is.

Nem hajolhatok meg.
Ha bujkálnom kell, bujkálok, ha kiátkoznak, hát kiátkoznak. Majd az utókor elismer, talán. Nem rám nézve tragédia, ha mégsem, az ő bűnük és káruk lesz.

Díszpolgári címemet visszavonnák, a rólam elnevezett díjat, utcát átneveznék.

Nem félek! A félelem megbénít! Szabad akarok lenni!
Ezért még egyszer megtenném, sőt többször!
Jöjjön, ami jár érte!

Torma István legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .