GALÉRIA,  VERS

Fábián István: A fű (vers) – lövés (rajz)

voltam, ki csak egyszer vagyok, 
télből tavaszba vetélten. 
magasság húzott, egyhelyben éltem, 
időmben óriási nyár vacog. 
vendég voltam a mindenségben, 
a titok vagyok és hallgatok. 

Fábián István: lövés

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .