voltam, ki csak egyszer vagyok, /
télből tavaszba vetélten.
voltam, ki csak egyszer vagyok, télből tavaszba vetélten. magasság húzott, egyhelyben éltem, időmben óriási nyár vacog. vendég voltam a mindenségben, a titok vagyok és hallgatok.
Fábián István: lövés
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Handó Péter Zajlás Benned karcos az égboltozat. Lassan átbillensz az álmatlanságba. Belevésődsz a légbe, mint az ördögfogak. Te lehetsz az ember utolsó kegyetlen láza. Kitölt egy jobb sorsra méltatlan űr. Hátadba égetve a mindenségtérkép. Látó…
itt viszik a lopott fát a házam előtt / körülöttem bűzlik zajong lármázik / ígérget fenyegetőzik hazudozik / ez az ország
Ott voltunk a vizek fölött, / földet várva.