Meggyszín csészémből fanyar teát kortyolok.
Széttört álmom szilánkjain sebzett lábbal
sertepertél jelenem, múltamat karolva.
Együttes erővel mesekönyvet skiccelnek,
mit vidámra színezek, nem feledve téged.
Szürreális világ, depressziónak nyoma sincs.
Tornácos Parnasszus, turbófeltöltős Pegazus,
no meg babérbokrok – jó nagyok.
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?