Meggyszín csészémből fanyar teát kortyolok. /
Széttört álmom szilánkjain sebzett lábbal /
sertepertél jelenem, múltamat karolva.
Meggyszín csészémből fanyar teát kortyolok.
Széttört álmom szilánkjain sebzett lábbal
sertepertél jelenem, múltamat karolva.
Együttes erővel mesekönyvet skiccelnek,
mit vidámra színezek, nem feledve téged.
Szürreális világ, depressziónak nyoma sincs.
Tornácos Parnasszus, turbófeltöltős Pegazus,
no meg babérbokrok – jó nagyok.
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
A tükör előtt állok, a csapra támaszkodva, zuhog rólam a víz. Nemrég még aludtam, aztán riadtan ébredtem iszonytató rémálmomból.
Tegnap láttam a Faludy Györgyről készített portréfilmet. Nyugtáztam aggodalmát és reményét, hogy korunkban nem kell az írott szó, a vers, a rítus magáért van, a költő teszi a dolgát, ír és már azért is megéri,…
Hajnalodott. Az éjszaka félelmet keltő árnyai megszelídültek, hatalmasságuk egyre zsugorodott, míg az első fénysugár végleg kiűzte a parkból. Valahol messze egy madár rikoltott, párját keresve vagy csak épp, hogy hangját hallassa. A sétány kanyarulatában kopott…