Csikai Gábor: Kalevala-mozaik

Mind csak azon gondolkodom,
másodnapon, harmadnapon,
homokos halmok hegyében,
mi termett a tűz tövében,
mint bogyó anyádnak földjén,
tüzes vízesés vidékén,
mint fakopács fenn a fákon.
Most már hiszem, el kell válnom,
hátrahagyom én a gazdát,
víznek legifjabb leányát,
növekvő népek sorában
szebb az élet ketten-hárman.
Egy keveset kellett menni,
magam földjeit elérni,
nem szabadulsz úgyse tőlem
derék öreg Vainemöinen,
nincs melege a parázsnak,
medvebundát kettőt-hármat
akár előttem találom,
szól a madár fenn az ágon
töri tobozát a fának.
Meg az egész nagy családnak,
szép kisasszony, szép az ujja
növekvő népeknek útja.

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: