Vámos Hang György: ki-levétel

ebben
a sikított,
ordított,
magából kiakolbólított,
lábhoz fordított világban,
hol csak a számban zsizsegő szavak
rajzanak hibátlan rendben:

tarkólövéssel fekszem le.

álmomból átfordulok,
mint egy kibomló hurok.
– alkalmazkodtam az „ok”-ban:
fuldokolni már tüdő nélkül is tudok,
– nem én változtam, csak megszoktam.

– így kell hát tennem:
adva magát,
a fekete doboz falát,
kényét, doboz-mélyét tűrve.

míg a fölém hegesztett üveges űrre
rá-, s visszatükrösülne,
a lábujjhegyen állva,
sebekkel, szeszekkel cifra csürhe
szájtáti kíváncsisága.

fókuszálnak,
hogy imának
gyűlve egybe…

papír-holdra betűzve:
„kihaló lepke”

– felgombostűzve,
s egyszereggyel jól odaszegezve!

Vámos Hang György verse legutóbb a Szöveten:

Vámos Hang György: Vackor