VERS

Soltész Dávid: ü______res emberek

üveges tekintetek.
semmitmondó szájgörbületek
ábrázata kering.
keringő.
már az sem a régi,
az üresség tánca csapkodja
a terem padlóját.
megértésünk elillant.
sötét szobában keressük
a fekete macskát...
...ami nincs is ott.
áruba bocsátottuk önmagunkat,
sérült vonalkód fedi.
összeomlott hazugságunk erőtlen vára,
midőn ott uralkodtunk,
szerény igazság a vígasz mára.
ígéretünk gyenge lábakon áll.
ígéret.
e földet nekünk ajánlották.
horizonton ülve,
fénytelen programunk futtatja magát,
árnyakkal fekszünk,
s velük ébredezünk.
naivan bedőlünk nekik.
naivitás.
különleg képesség, nem igaz?
röpködhetünk a város felett,
hisz ajandék is jár hozzá.
páratlan,
könny-köpeny.

Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .