Csák Gyöngyi
Belátás
Honfoglalásainkból kinőve
szövi az idő szemfedőnket,
rögök és férgek hogy lesik,
szánalmas testünket éhezik.
Felejtésre ítélt lábnyomunk,
elhalványul a vásznakon,
a léten túl végleg megszűnik,
zuhanás nem töri csontjaink.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?