Sziwery Balázs: Legyél én!
Hamu bőröddel válok eggyé!
Alkonyatba a kapuban állsz, és tovább
űzöd száguldó vadjaim az erdő felé.
Hangos egekben percnyi csendet látsz,
mégis te vagy a sorsunkban osztozó nász.
De hiába gyújtok lámpást, hiába félti vad villám a poklot,
ha nem tudom húsodba maratni
kínjaim puha porcelánját.
Ha nem tudom szemed birtokolni,
hogy tudnék így álmaidba osonni?
Hogy kapjak életet vagy halált?
Aranyat, tüzet, vért és szikrát?
A sziklából vizet fakaszthatok,
de kell a hangod!
Láncaim csörgését vad kezedbe helyezem.
Legyél a szüntelen villámló árnyék,
és én leszek a hamu a tűz mélyén.
Csak egy napra, csak egy percre;
Legyél én! Legyél mindenség!
Legyél Sokaság ura, hanyatló rózsa,
lelkek száguldó birtokosa.
Legyél szolga fényes ketrecben,
Elnyűtt pokrócom válladra terítem.
Nem kitárom, inkább odaadom!
Lelkem nyomorúságos szeletét.
Csak egy percre, csak egy pillanatra,
Kérlek, hogy legyél én!
2022. augusztus 23
Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:
