Ultravaló 9. (Szép ünnep)
álmaim mélyén
valaki lakott
nincs miért félj én
szűz fehér lapot
nyitottam az ág
meg nem téphetett
kerestem hazát
kaptam életet
kerestem létet
kaptam árnyakat
ha szívem téved
véres áradat
már nem söpri el
kidőlt fáimat
s ha a Föld kikel
nem lesz áhitat
nem lesz vész sem itt
mert ha égne még
az mi épp segít
végül fénybe lép
így hát arcomat
mindig óvhatom
vívok harcokat
túl a sorfalon
de még itt belül
élnek tegnapok
s ha a hit leül
mindent megkapok
várak épülnek
romjaim helyén
így lesz szép ünnep
az Itt túlfelén
Ultravaló 10. (Örök a pecsét)
engem az ég fala nyom
állítmányom alanyom
mondatomba beleég
ürességem tele rég
velem veled veletek
éjből metszek szeletet
s ablakomba kirakom
megíratlan iraton
nézd csak örök a pecsét
meghallgattam a mesét
s már nem maradt aki hős
időtlen lett az idős
s ponttá omlott ma a tér
választ a vér szava kér
s ha megkapja elemészt
majd egy teljes felerészt
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
