2024.11.10.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Lencsés Károly: Az Árnyék Mechanizmusa

Lencsés Károly: Az Árnyék Mechanizmusa

Árnyékot injekcióz a Fény a lépteimhez. / Hozzám rajzol átkozott mást, jár velem, ezt a / Rontást furcsamód a sötétség oldozhatja fel.
Árnyékot injekcióz a Fény a lépteimhez.
Hozzám rajzol átkozott mást, jár velem, ezt a
Rontást furcsamód a sötétség oldozhatja fel.
Le-fel kószál a gőzös szél a házak között.
Ott egy utcasarkon a kiégett nátriumlámpa
Halott tócsájának közepébe fulladt a gőz sárga fénye.
Egyúttal ez a világosság halála is, ami nem pont fény.
Erről magadban tudsz jobban beszélgetni, mikor
Csend van a fejedben. Nem karcolják csúszkáló
Ékszíjak csikorgásai az elméd lemezmeghajtóit.
Azt mondom, önmagába zuhan. Beszipkáz az örök odaát.
Félek én is belelépek s még részegen is kerülöm
A gőzoszlopnak támaszkodást. Megyek inkább az út
Közepén ne tudj rám rontást rakni. Odaláncolni
Az élethez az életem, mert mehetek vele
Bárhová, ami rémes, hogy bárkivel s talán egész a pokolig,
Ahol tűz habzsol, ott túl közel a Napkohó
S a sok fekete megnyúlt árnyék, mind kitörni készül.
Mellém csapódik, s mivel csak árnyak ezek
Nem tudom, majd az enyém melyik lehet.
Elidegenedek.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.