felfoghatatlan dolog / történt / el sem hiszed / míg aludtál / az éjszaka összerogyott / szirénázó / hajnali mentőben

Ketten leszünk ha meghalok / lelketlen Isten és Istentelen lélek

Ide ülök most melléd, meg sem szólalok, / csupán fogom kezed, csókolom homlokod. / Sóhajaink hullámai kitörnek a falak közül, / lassan tovatűnnek, de mi foglyok maradunk.

Talpalatnyi földet, / kóbor pillantást, / és levegőt / hadd vegyek.