Magyary Hunor: A kolumbiai kapcsolat (Lengyel János recenziója)

Magyary Hunor, polgári nevén Marjai László, legnépszerűbb műve a Sarman kalandjai című könyve. Az író önéletrajzi elemekre épülő kötetében a magánnyomozóként, vagyon- és biztonságiőrként megtapasztalt eseteket és élményeket dolgozza fel. A különálló történeteket tartalmazó elbeszélés-válogatás főhőse Sarman, akit az író önmagáról mintázott. Ez a mű némi bepillantást enged az olvasó számára a rendszerváltoztatás utáni Magyarország közállapotába, mondhatni, a vállalkozói réteg és az alvilág mindennapjaiba.

Magyary Hunor ezúttal gondolt egy merészet és megakotta Sarman nemzetközi változatát, Antonio De La Torre személyében. Természetesen a magyarországi szál, a magyar érintettség ezúttal sem maradt el. A későbbi drogbáró Magyarországon született vegyesházaságban, argentin-magyar szülők gyermekeként. Hunor az ajánlójában a következőket írja: „Az akkori belbiztonság egy balesetnek álcázott merénylettel végzett a fiú szüleivel és anyai nagyszüleivel. A kisfiú szerencsésen megúszta a katasztrófát, de az árvaházat nem. Hiába kérték, a gyámügy nem engedte a gyermeket Buenos Airesbe az apai nagyszülőkhöz. A kis Toni latinos temperamentumával, csavaros magyar észjárásával tiszteletet harcolt ki magának az otthonban. A spanyol nyelvet is folyékonyan beszélő hetyke kislegényt hamar megkedvelték a nevelői, míg el nem vitték nagyszülei, legalábbis mindenki azt hitte.” Ekkor vett újabb fordulatot a gyermek élete, ugyanis előbb a magyar, majd a „baráti” szovjet titkosszolgálat vette szárnyai alá, és képezte ki. Adottságait kihasználva Toni Latin- és Dél-Amerikában működött, egészen a kommunista diktatúra bukásáig. Az, hogy ez mennyire volt bukás, vagy a hatalom átmentése, megér egy újabb kötetet. A Kádár-rendszer kimúlását követően kialakult káoszban főhősünk „munka” nélkül maradt. Kezdetben megpróbált vállalkozni egy zavaros korszakban, később, ahogy az a szakmája képviselőivel lenni szokott, beszippantotta őt az alvilág.

Nem akarom elmesélni a teljes sztorit, mert akkor mi marad az olvasónak? A lényeg, hogy alvilági és az azzal szorosan összefonódó politikai körök révén visszakerül Dél-Amerikába, ahol változatos kalandok várnak rá. A bűn, a kegyetlenség, a gyilkosságok és a vér világában, mintegy mellékesen, megtalálja a boldogságot, családot alapít. Amíg Sarman személyének megítélése megosztja az olvasókat, a romantikus szál és a sajátos becsületkódex ellenére Antonio De La Torre negatív hős. Cselekedeteire az sem ad mentséget, ami gyermekkorában történt vele. Sok esetben figyelhető meg, hogy a későbbi bűnelkövetők korábban maguk is áldozatok voltak.

Magyary Hunor könyve egy izgalmas kalandregény, ahol inkább a történések kapnak nagyobb szerepet, mintsem a szereplők. Utóbbiak, talán a főhős az egyedüli kivétel, kevésbé vannak kidolgozva, sok esetben hiányzik a jellemfejlődés. A legtöbb szereplő csak érintőlegesen van jelen, papírdíszlet az előtérben folyó történethez.

Egy fontos adalék a könyvhöz. Magyary Hunor a Mitracsek által készített interjúban mondja: „Az 1956-os forradalom leverése után elszigetelődött szocialista magyar állam végre valutához jutott a kábítószer kereskedelem által. Pablo Escobar kiépített csempész útvonalai adottak voltak, cserébe a drogbáró többlépcsős utalásokkal hazánkban moshatta tisztára a bünözésből szerzett pénzét.”

Ha szereti a fordulatokban gazdag, kegyetlen motívumoktól sem mentes, alvilági környezetben játszódó regényeket, akkor A kolumbiai kapcsolat az Ön könyve.

Legutóbb a Könyvajánlón:

Selyem Zsuzsa: Kicsi kozmosz