Babics Imre: Kérgek
Rücskös kérgükből álomport / morzsoltak rég vajákosok, / tudták fehér fűzek… hóbort
Bartha György: [versek csak versek…]
(versek csak versek - / helyben mértéktelenül - / és undorodom)
Ketykó István: Mindig, mindhalálig, mindörökké
Én anyánkhoz hívlak fiam, mert apánkat ellopta egy csörgő szarka. / Állt a kapuban, falábán megcsillant az augusztusi délután / nővérem egy házibuliban, orvos sehol - anyánk meg egy sóhajtás alatt özvegy lett.