-
Ketykó István: anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata
mert nincs már ház sem szilvafák a kertben / anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata
-
Ketykó István: Mindig, mindhalálig, mindörökké
Én anyánkhoz hívlak fiam, mert apánkat ellopta egy csörgő szarka. / Állt a kapuban, falábán…
-
Ketykó István: Mikor a költő hazatér(ne) falujába
a költő azt hiszi élnek még szerettei falujában / még mindig öldöklő széllel suhannak a…
-
Ketykó István: Elégia egy pirosruhás lányhoz
Ez már a második elégia, melyet hozzád írok- az első megkeseredett szívemből szólt / akkor…
-
Ketykó István: Majd eltűnök csöndben
Majd eltűnök csöndben, halkan, mint a hajnali mámor / örök fénnyé válok, vérző körmenetben