Majd eltűnök csöndben, halkan, mint a hajnali mámor
örök fénnyé válok, vérző körmenetben
zászlók nem lobognak, már nem varázsol
sem emlék, sem dicsőség a múló döbbenetben.
Majd eltűnök csöndben, halkan, leszek tavaszi zápor
csillogó hópehely zúduló görgetegben
pusztító ár utánam, jajszó lehetne, bárhol
széppé válok majd, gyönyörű ötvözetben
leszek égő csipkebokor, lángoló álom.
Majd eltűnök csöndben, halkan, nem fáj hiányom
senkinek, verseim tűzre dobva hamvadnak, szerte lebben
hamuvá vált életem, gyönyörű ifjúságom
szivárvánnyá feszül a végtelenben.