Rigó Tibor: [Letépném rólad már…]
Letépném rólad már / ezt a / megviselt kabátot
Vlasta Mladenović: [Opet oluja…], [Ismét a vihar…] (Bartha György fordítása)
Ismét a vihar / riasztja fel a rigót, / dala hallatszik.
Bartha György: 33. levél
– Közhely, tudom – sóhajtott fel Emese, miközben kitárta az ablakokat a házban. – Mindenütt szép és jó, de az otthon mégis otthon. Most nyugodtan megbeszélhetjük, amit a városban felvetett.
Csikai Gábor: Túl az álmokon
szemek mélyén alvó árnyak / között talált ősi kincsek / bennem néha elkószálnak / az arcomba lógó tincset
Kalász István: vonatból – a tavasz érkezése
Az erdő fekete / a fák közül szarvasok / rohannak a sínekre.
Köves István: Csak só, meg hullámok
Csak só, meg hullámok a tenger, / a homokos part meg az, ahová a fókák / lihegve kiülnek napozni egy kicsit,
Ocsovai Ferenc: Keresetlen ajándék
Amikor végre meggyűlöltél / és teljesen megundorodtál tőlem: / vajon mit csináltál verseskötetemmel, / amit ajándékba vélt-remélt szeretetedért / adtam neked? Összegyűrted? Széttépted?
Czini Zoltán: Levelek Újvidékről a második világháború idejéből
Az 1947-ben született Petneki Katalin nyugdíjba vonulását követően kezdett el foglalkozni édesanyjának, Petrich Katalinnak (a könyvben inkább Kató) a hagyatékával (levelek, különféle dokumentumok). A hagyatékban talált 1941 és 1946 közötti időszakból származó iratok történelmi/helytörténeti értékkel is bírnak, ugyanis ezek döntő többsége…
Ványai Fehér József: Rálépek, töltök, hezitálok
Könnyzacskó, rá sem kell nézzek, / Alattam dolgozik a rendszer, / Küldetés ez vagy megbízatás, / Rálépek gerjedelemmel.
Szente B. Levente: Arra tanítanak
arra tanítanak / vagy kétszáz éve / egymás kezét ne fogjuk / húzzunk kerítést magunk köré
