Márkus László: Mennyi? Hatvanny…
Hatvanasként már leírnak, / lassan perifériára kerülsz, / szavad nem hallik az égig.
Vlasta Mladenović: [Égjen hát Róma…], [Neka gori Rim…] (Bartha György fordítása)
Neka gori Rim – / tako reče Neron car, / a beše pesnik.
Lencsés Károly: Árnyék
Árnyék billeg a függönyön. Elmém árnyék takarja. / Sziszeg, moccan a huzat. Valaki volt, valaki lesz, / de valaki üvölt, de valaki fél. Egy marok tépi agyam. / Senkiföldjén senki vagyok.
Ocsovai Ferenc: Hegylakó
Járom ezt a világot, amíg a csalfa jóslatok / és gaz ígéretek folyton csak félrevezetnek, / így még ha be is teljesülne néha egy-egy: / akkor sem hiszek megfáradt szememnek
Celler Kiss Tamás: Találós vers (Gyerekversek, II.)
Esőfelhő lebeg a feje felett, ha szomorú, / ki lehet ő?
Oláh Károly: [nem vagyok szaracén harcos…]
nem vagyok szaracén harcos / sosem sem voltam isten ostora / mindig kegyes volt velem a sors / pedig sokszor voltam vele… én ostoba
Ferber Katalin: Mítosz: a japán maffia
Épp kiléptem a nagy múltú egyetem egyik épületének kapuján, amikor ő épp belépni készült. Nem ismertem, új arc volt nekem, nagyon szimpatikus, ezért köszöntem neki. Felcsillant a szeme, láthatóan megörült, nyújtotta a kezét, bemutatkozott.
Bartha György: 38. levél
emese minden este zokogva alszik el / ha kérdem nem felel csak morog eltaszít / magától pontosan nem tudom mi bántja
Szente B. Levente: Sztüx álmaiban örömtelen végeken át
amikor megszülettem / azt álmodtam önmagamat sírni látom / egyik szememből feledést ittak az árnyak / másik vizéhez jó tettekre megemlékezni járnak
Lencsés Károly: …passió… (mondta neked?)
a könnycsatorna megnyílt égbolt. / sárból bontakozik ki éteri alakod. / mocska, az én halandó tisztaságom / lenne?
