Hatvanasként már leírnak,
lassan perifériára kerülsz,
szavad nem hallik az égig.
Még a kocsmapultig se tán.
Mobilod nem csörög folyvást,
tök üres naptáradból mind
megszöktek a karakterek.
Fontos íméljeid elmaradnak,
tanácsaidra nem tart igényt
hónapok óta senki sem.
Híred, mint a leprásoké,
messzire kerül mindenki.
Lelked elmocsarasodása
új, csillogó világba taszajt,
a kietlen kibertérbe.
Virtuális barátokra ott
ugyan szert tehetsz,
jóízű disputát, gyerekkacajt
ma már oly ritkán hallasz.
Versek, haikuk és tankák
halott világában sátorozol,
és holtak utcafotóid is.
Ezek meg nem csalnak,
de papsajtra sem válthatók.
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?