Szente B. Levente: Sztüx álmaiban örömtelen végeken át

amikor megszülettem
azt álmodtam önmagamat sírni látom
egyik szememből feledést ittak az árnyak
másik vizéhez jó tettekre megemlékezni járnak

minden teremtés kezdete
fraktálok változó egyenlete
a gravitáció oka tojásban ül
az időn keresztül

a tömeg a súly
végtelen mély kút
szájunkban elfeledett szavak
arcunkba marnak éles kőtavak

kérdésre kérdés a helyes válasz
az ígéret a felelettől elválaszt
homokfutó tűz izzaszt
duzzad dagad szép tested megitat

vérpiros ajakvonalad megéget
csábít egész lényed
hajnalpír hajadban
Herkules csontváza

szél szórta szét ami maradt utána
a véreres köveknek két oszlop az ára
meghajol előtte az ókeaniszok gyermeke
víztükrén csillagfényben halk moha éneke

combjaidon zöld ezüst testes fénye éji fénynek
csókillat-örvények táncot futnak meztelenül égnek
angyalszárny suhan
csukott szemhéjad fölött felém rohan

pillangóraj után ördögszekér
ajándék-korpusz hús-vér gyökér
értelmed bizonygatod ha fáradsz
fény-árnyék takarásban kacsintgatsz

ezer éves fákban emléklánc
a színvak szépia szivárvány
leheletünk letisztult virágtánc
elme-álom ismeretlen zárvány

szavakkal gödröt ás
a gyermeteg képzelet a vágy
lábnyom csupán az éhes száj
szólj szerelem beszélj hozzám

át a túlsó partra
fel a magasba
a mélybe le lássalak halljalak
csak sikolts ha talpra állsz

nem tudom mi történik velem odaát
megsiratom haldokló kutyám
elalszom mielőtt ismét felébrednék
álmodj velem –

én amikor megszülettem
én beszéltem hozzád
én Sztüx álmaiban karodra piros szalagot kötöttem
én örömtelen végeken át

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:

Szente B. Levente: Lángok, falak