Lencsés Károly: Árnyék

Árnyék billeg a függönyön. Elmém árnyék takarja.
Sziszeg, moccan a huzat. Valaki volt, valaki lesz,
de valaki üvölt, de valaki fél. Egy marok tépi agyam.
Senkiföldjén senki vagyok.

Űr a testem. Benne bolyongok.
Lebillen egy gondolat. Felfogom üres pohárral.
Te vagy a nem, te vagyok elfáradtan.
Gomolygó, szomorú, fal. Festenek imába.

Ül, moccan, valaki leszek.
4verssor, ördög farka csapkod.
Szekéren megyek isten után.
Találkoztam veled. Lámpák alatt az Én. Kioltom a fényt.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: