Árnyék billeg a függönyön. Elmém árnyék takarja.
Sziszeg, moccan a huzat. Valaki volt, valaki lesz,
de valaki üvölt, de valaki fél. Egy marok tépi agyam.
Senkiföldjén senki vagyok.
Űr a testem. Benne bolyongok.
Lebillen egy gondolat. Felfogom üres pohárral.
Te vagy a nem, te vagyok elfáradtan.
Gomolygó, szomorú, fal. Festenek imába.
Ül, moccan, valaki leszek.
4verssor, ördög farka csapkod.
Szekéren megyek isten után.
Találkoztam veled. Lámpák alatt az Én. Kioltom a fényt.
Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?