Csikai Gábor: Túl az álmokon

szemek mélyén alvó árnyak
között talált ősi kincsek
bennem néha elkószálnak
az arcomba lógó tincset

félre dobom ne zavarjon
szívembe a szél ne fújja
s csak állok e furcsa parton
amíg meg nem indul újra

kövekkel körbenőtt lábam
amíg nem visz új kalandra
az örök lét-éjszakában
lassan kitárul a kamra

ami rejti sötét fényem
én benézek, s egyet lépek
túl sok álmon túl sok tényen
képtelenek már a képek

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: