Ketykó István: Elégia egy pirosruhás lányhoz
Ez már a második elégia, melyet hozzád írok- az első megkeseredett szívemből szólt / akkor még lángolt az ég felettem, féltem rám omlik, betemet, eltakar
Debreczeny György: egyetlen medencehossz alatt
téli ég van felettem / önmagába hajlik vissza / a pálmaágakat a vállamra hajtom
Juhász Zsuzsanna: Utolsó pénz
Istenem, ne tűrd, hagyasd már abba vele a vezeklést. Nem hiszem, hogy kell ez neked még. A dicsőségedre kell, a veled való szövetsége erősítésére.