Debreczeny György: egyetlen medencehossz alatt

Hegedűs Gyöngyi verse nyomán

téli ég van felettem
önmagába hajlik vissza
a pálmaágakat a vállamra hajtom
a törzshöz száradt levelek alatt
nem állnak bennem lombbá össze az évmilliók

egy reklámfelirat húzta magával
a repülőt amivel érkeztem
ha ugyan megérkeztem
nasztaszja filippovna

patkányok tanyáznak az ég felhőkarcolóiban
a negyedik emeleti tetőterasz feszített
víztükrű medencéjében lubickolnak
egy könyv lemeztelenedett
gerincét csodálnám fürdőruhában

a három nyugágyból a középső
ismételgeti magában hogy
lombmagasság felett vagyunk
a két szélső hangosan mondja
már nem víz a víz: széle van de nincs partja
mélysége magassága sincs

nem mertem a vízre ráírni a semmit
használhatom még másra
ezt az elmaradt mozdulatot
három nyugágyban heverésznek az évmilliók
levetett ruhájuk keveredik

ruháikat szétválogatják felöltöznek
elmennek külön-külön a pálmafák
nyaktörő mutatvány a nő és a férfi
egyetlen medencehossz alatt
együtt meztelenedtek le a felhők
a könyvek és a felhőkarcolók

Debrecezny György verse legutóbb a Szöveten:

Debreczeny György: nemzetszín költemény