
Debreczeny György: egyetlen medencehossz alatt
Hegedűs Gyöngyi verse nyomán
téli ég van felettem
önmagába hajlik vissza
a pálmaágakat a vállamra hajtom
a törzshöz száradt levelek alatt
nem állnak bennem lombbá össze az évmilliók
egy reklámfelirat húzta magával
a repülőt amivel érkeztem
ha ugyan megérkeztem
nasztaszja filippovna
patkányok tanyáznak az ég felhőkarcolóiban
a negyedik emeleti tetőterasz feszített
víztükrű medencéjében lubickolnak
egy könyv lemeztelenedett
gerincét csodálnám fürdőruhában
a három nyugágyból a középső
ismételgeti magában hogy
lombmagasság felett vagyunk
a két szélső hangosan mondja
már nem víz a víz: széle van de nincs partja
mélysége magassága sincs
nem mertem a vízre ráírni a semmit
használhatom még másra
ezt az elmaradt mozdulatot
három nyugágyban heverésznek az évmilliók
levetett ruhájuk keveredik
ruháikat szétválogatják felöltöznek
elmennek külön-külön a pálmafák
nyaktörő mutatvány a nő és a férfi
egyetlen medencehossz alatt
együtt meztelenedtek le a felhők
a könyvek és a felhőkarcolók
Debrecezny György verse legutóbb a Szöveten: