Köves István: Csak só, meg hullámok

Csak só, meg hullámok a tenger,
a homokos part meg az, ahová a fókák
lihegve kiülnek napozni egy kicsit,

én kit fogok hívni az utolsó pillanatban, majd
kinek a hangja lesz fülemnek eléggé mámorító,
mikor kegyes kezében billeg a nagy távirányító,

Robinzonkodásra készülve a morajlásban
még megszámolhatom a hullámhabhegyeket,
az ajtó igéje meg a csikorog, mielőtt zárul.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: