Ványai Fehér József: Ködexpressz
Harminc éve élek itt, / De még mindig a vasútállomásra / Megyek ki, ha magányra vágyom –
Ványai Fehér József: Páris herceg keresztje
Ez nem az én Párisom, / Apró dögök a pázsiton.
Ványai Fehér József: Graffiti
Időtlenül örökkévalóságban / Idétlenül virtualitásban
Ványai Fehér József: Lapszéljegyzetek
Mint a Bibliában: „átkozott, ki téged átkoz, S ki téged áld, legyen áldott”.
Ványai Fehér József: Helyreállhat-e a kizökkent idő?
Nem tartoztam Csontos János baráti köréhez, viszont pályánk néhány ponton (a debreceni Egyetemi Életnél, a miskolci Napjainknál, a Magyar Nemzetnél, a Magyar Naplónál) érintkezett, ezért bátorkodom a közülünk túl korán eltávozott íróról, költőről, újságíróról publicisztikával megemlékezni.
Ványai Fehér József: Eltévedve, szétszaggatva, alámerülve (Zalán Tibor Papírváros, négy… című kötetéről)
Az önpusztítás mint létfilozófia? – ezt a kérdést teszem fel először magamnak, amikor Zalán Tibor: Papírváros, egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva c. könyvét kiolvasva teszem le az asztalra.
Ványai Fehér József: Venyigét növeszt
Pajti, „ezt dobta az élet”. Menekülsz surranópályán,
