Kiss Tamás: Sós nyárutó világ

Lassan megint elmennek a fecskék
Látod?
És a gólyák is elhagynak
Augusztus vége van jobb élet után szárnyalnak
Napfény ragyog még a remény arcán
De itt hagy a nyár
Sírsz utánuk s régi boldogságod után?
Sós tengerből született élő világban
A könny is sós lehet csupán
Hiszen valaha ő volt szülőanyád és apád
Benned s mindenkiben hullámozva tovább
Nem tehetsz nem tehetek mást
Sírni kell míg tart ez a fura tánc
Az élet
A háborúságokba zuhantatott
Hol a béke régi bölcsek halott álma csupán
A legzajosabb hullám is elfeledi önmagát
Mint nyár a tavaszt az ősz a nyárt s a tél az őszt temeti tovább
Időfolyamba ágyazva sós tengerek és sós könny-áradatok folyamaiban úszik az ár
Öntudatlanul
Minek is ez az egész?
Élő és holt is csak fiatalon lehet szép
Amúgy minden „csupa rom” fölösleges unalom
Rosszul sikerült regény
Sehol az édesség
Sziklákat verő tenger ostora kiált
Így zokogva el százezernyi utolsó sós nótáját
Hallod?
Talán azt akarja mondani hogy visszavár
A sós anyaméh vértelen mélységében szunnyadó
Örökkévalóság
Hogy aztán újra és újra feltörhessen a sírás-zokogás
Melyre az aranyhíd borít jótékonyan csillogó homályt
És egyszer csak újra megérkeznek a fecskék és a gólyák
Látod?
Mert így teremtődhet csak folyton folyvást
Sós nyárutókat megkönnyező világ

Kiss Tamás alkotása

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten: