VERS

Kalász István: népem számlálása – saját adatgyűjtés

Tudnom kéne országom sáros folyópartjának hosszát szélét méterre
a dombok mögötti vaskályhák gumiabroncs fogyasztását a ház mögé
rejtett farönkök nedves súlyát a háztetők a fodrászok hajszínét a távolsági
buszok átlagolt késési idejét a vasúti hídról esett részegek ugrott
kamaszok pontos számát a kék fényt okádó fekete autók sebességét
villamosmegállók előtt kell még az akadémia fényszóróinak fogyasztása
díjazás idején a budai dombokról szétgurult teniszlabdák száma és
azon polgárok kora akik az útszélén magasba kalapot dobálnak kell
az iskolai folyosókon kiégett izzók volt fogyasztása a kórházi beteghez ülő
orvos kezének melege a gyóntatói sóhaj vallása a fal melletti hordágyak
súlya test nélkül kell még a futószalag mellett sétáló üzemmérnök súlya
a szerelmesek folyóparti szókincse a vasárnapi ebédek hossza a sütemények
száma a mozis csókok összege kell még az állattelepen a vödrök száma
takarófóliák mérete a karámok előtt álló emberek szívhangja – és így
tovább így –

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: