akadozva beszélek a fákkal
nemigen ismerem a nyelvük minden
csavarintását
ők meg oly lassan válaszolnak
nem vagyok biztos
meg tudtam-e magamat értetni
a mókusokkal egy icurkát
könnyebb a társalgás, tudom, hogy
megértjük egymást
de ők oly fürgén szeleburdiak
lótnak le-föl az ágakon,
nem tudom hallottak-e biztosan,
tudtak-e két rohanás között
elgondolkodni, miért is mondom ezt
igy hát végül mégis
a pillangókhoz fordulok
velük már régóta kísérgetjük egymást
és bizton tudom, nem ígérgetnek felelőtlenül
kedveseim, örülhetünk,
holnap újra
lágy napsütés lesz
slam1236
Újvidék, 220807
Farkas István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?