Márkus László: levél a sorstól

milyen válaszokat hordozhat a szél
ha lelked némaságra kárhoztatja elméd
a ráció gát min alig bukik át lényed esszenciája
üss rajta rést hadd áradjon szét
tegyen termékennyé minden magot
mit e műveletlen ugaron szövegekbe temettél
ne félelmeid uraljanak
mik sötét árnyként zabálják fel körötted a fényt
mely felé csillagvirágos iszalagként törnél
a benned burjánzó eszme tiszta és éltető
ám ha nem lel kiutat zavaros lőrévé lesz
s újra erjedve szétveti csended miben élsz

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: