Jennifer Teege–Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna. Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával

Jennifer Teege–Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna. Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával. Fordította: Nádori Lívia. Park Kiadó, Budapest, 2021, 234, 3499 Ft.

Több szempontból is megrázó tartalmakkal szembesít, számos, megválaszolhatatlannak tűnő kérdést vet fel Jennifer Teege–Nikola Sellmair Nagyapám engem agyonlőtt volna című könyve. A második társszerző az oknyomozó szerkesztő/újságíró ebben a dokumentumregényben, míg Jennifer Teege a saját családja történetét átbeszélő énelbeszélő. „Magas vagyok, mint az anyám, mint a nagyapám. Amikor nagyapámat felakasztották, a hóhérnak kétszer is rövidítenie kellett a kötélen: alábecsülte az elítélt testmagasságát.” Egyfajta groteszk döbbenetet váltanak ki bennünk az efféle sorok és megállapítások az elbeszélésben, mert igen sok ehhez hasonló található benne. Ami egyáltalán nem szokatlan, ha tudjuk, hogy az a bizonyos „nagyapa” Amon Göth, a „płaszówi mészáros”.

Jennifer Teege – állítólag – már kétgyermekes családanyaként, véletlenül tudja meg, hogy édesanyja (aki egyébként hétéves korában örökbe adta, de nem szakította meg teljesen kapcsolatát a lányával)  a tömeggyilkos gyermeke. Az első, depresszióba kergető felismerések után, Jennifer (szó szerint) elindul visszafelé azon az úton, amelyet a felmenői bejártak. Ez az út értelemszerűen visszavisz Krakkóba és a hírhedt táborokba. Az oknyomozás legfontosabb tartalmai azonban mégsem ezek: nem a szörnyűségek, nem csak az áldozatok sortragédiája, nem csak a tettesek rettenetes bűne, hanem azok a kérdések, amelyek a kívülállók, a szürke kisemberek és tömegek szerepére vonatkoznak. Működhet-e egy rendszer önmagában, az azt hordozó, passzív állampolgárok nélkül?

Ehhez képest másodlagos (és teátrális) kérdés, mit tett volna Göth, ha megéri, hogy fekete unokája született.

Cinikus válaszunk az, hogy: nem. Nem lőtte volna agyon az unokáját. A fekete férfit lövette volna agyon, mielőtt még a lányával kapcsolatba kerülhetett volna.

Ennél még döbbenetesebb, és inkább az előző, az egyszerű állampolgárok szerepére vonatkozó kérdésünk lehet. Vajon örökbe adta volna-e Monika Göth a lányát, ha az történetesen nem örökli az őt nemző férfi genetikai sajátosságait?

(Bence Erika)