Ványai Fehér József: Mit szeretnék?
Idénre azt szeretném, ha az irodalmi műhelyek egy fokkal együttműködőbbek lennének, mint korábban. Jó, tudom, hogy a szekértáborok nem oszlanak fel majd egyik napról a másikra, és talán nem is kell, de a fél tucat írószervezet mégis soknak tűnik fel. Félreértés ne essék, egyik megszűnését sem kívánom, a jelenlegi állapot elviselhetőbb, mintha egy monolit vízfej volna, de éppen ideje lenne változtatni a begyepesedett struktúrán. Szerencsére akadnak jó példák, szerkesztőségek és kiadók próbálnak túllépni a korszerűtlenné vált kétosztatúságon, a műalkotások megítélésében visszatérnek az esztétikai kategóriák szerinti minősítéshez, ami üdvözlendő.
Ha minden jól megy, idén megjelenik a Napkút Kiadónál a Tésztás szívű, kicsi fiúk című novelláskötetem. Ez már a tizenötödik könyv a sorban, amelyben szerzőként, szerkesztőként, kiadóként közreműködtem. Örömmel tölt el, hogy ugyancsak a Napkútnál éppen a napokban vált elérhetővé a Doktor Keserű széttépi a Ricsét és a Mobilt könyvem e-könyv változata. A Doktor Keserű… printje tavaly ősszel debütált a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
64 éves vagyok, nem készülök összegzésre, az viszont jó érzéssel töltene el, ha félkész és kész munkáim napvilágot láthatnának. Jelenleg fiktív önéletrajzomon dolgozom, amelynek munkacíme: Magyar amarcord. Úgy érzem, az utóbbi években a kádárizmus elhallgatott évtizedeiről születtek érdekes munkák, de még mindig van mit mondani.
Amíg józan ítélőképességem birtokában vagyok, azon munkálkodom, hogy a Gutenberg-galaxisban és a virtuális világban egyaránt jelen lehessenek maradék verseim, készülő tsz-regényem, kortárs költők, írók alkotásairól írt publicisztikáim.
Buék!
Ványai Fehér József legutóbb a Szöveten:
