Ketykó István: anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata
mert nincs már ház sem szilvafák a kertben /
anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata
mert nincs már ház sem szilvafák a kertben
anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata
nincs padlás sem takarítva kényes rendben
egykor gyűjtött gyógynövényeit megrágta idő vasfoga
eperfák sem köszönnek rám az út két szélén
pitypangok elárvult menyasszony csokra hull
zizeg csönd bennem régi aratók fogják marokra kévém
kötik szorosra életem sorsom mégis meglazul
nincs udvar sem anyám jószágai elszöktek régen
macskáink csontja is elporladt a körtefa alatt
nincs szivárvány sem csak fekete felhő az égen
behorpadt kutunk mélyén csönd hideg megállt pillanat
nincs már nyitott kémény sem benne sonka kolbász szalonna
bár molyrágta emlékeim élnek még kitörölhetetlen évek nyakamban
szememben fodros patakunk csillan viszem álmaim meg-megbotolva
talán egyszer még találkozom anyámmal és halhatatlan magammal
Ketykó István verse legutóbb a Szöveten: