Képzeld el, hogy meteorként száguldasz az űrben,
majd hirtelen nekicsapódsz egy bolygó oldalának.
Lélekjelenléted elveszted, csak az ijedség,
s egy alig pislákoló láng emlékeidben.
Most gondold azt, hogy földbe hullt mag vagy,
mely lassan kicsírázik, utat törve a világosságra.
Mielőtt azonban kijutnál a fényre,
szembekerülsz egy elhajított kerékgumival,
ami elzárja növekedésed útját.
Végül egy rózsasziromban látod meg
magad, amely egy gyorsfolyású patak hullámain
hánykolódik útban a határtalan felé.
Benyó Tamás verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
