szokásos káosz délután
szertornász hoz visz dobál
forgatja alattunk a várost
csavarodik a szalag
üres telek elakadnak a sárban segély
hívás nem vagyok pontos kiosztanak
 
mesterségem (?) lélegeztetés korlátnak
ütköző szavak persze mentés
közben néha a személyzet is sérül
kátyúzunk a nappaliban apa oszt
a feladat egyszerű valakit meg kell menteni
csakhogy valaki mindent visz
mérgemben lerántom az abroszt
 
a levegő megfagy Ferike
egy szépnevű szállodahajón egyedül
 
mindenünket elviszi
 
menekül