Rücskös kérgükből álomport
morzsoltak rég vajákosok,
tudták fehér fűzek… hóbort
vajh, hogyan lett ez agymosott,
öntelt fők között, nem értik,
de amúgy is lényegtelen.
Más kérdés fontos: miért itt,
kiszáradó élőhelyen
álmodnak, s ha igen, tovább
miért nem tart ez az álom:
törzsükhöz kiköti lovát,
keresztül néz a homályon
a Mágus, lehullnak kérgek,
s minden s mindenki felébred.
Babics Imre verse legutób a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
