Babics Imre: Szenvedélybeteg

Minden megalázottság és minden szégyen
a téridő odvában marad, amiként
diói egy mókusnak, mit macska ölt meg,
elenyészik, még pár hónapot itt tölthet
…s míg szétrombolt porhüvely fekszik a jégen,
fosztogatók élvezik a vadászidényt.

Esendőség zúzódásai szívódnak
fel oly magasságokban, hol érdektelen
a magadnak teremtett legbelső pokol:
megbocsátáson az önvád át nem hatol,
ahogy hit sem keres kiskaput kételyen
…józan gonoszoknál te tűnsz láthatóbbnak.

A verset Babics Imre Poszt a humuszon versciklusából választottuk. A kéziratot a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.

http://www.naputonline.hu/2023/04/14/babics-imre-poszt-a-humuszon-versek/