Január 6-án, vízkeresztkor a karácsonyi ünnepkör lezárult és elkezdődött a farsangi időszak.
A vízkereszt Jézus három fontos kinyilvánulását foglalja magába: születésekor a napkeleti bölcsek imádását, megkeresztelkedését a Jordán vizében és első csodatételét a kánai menyegzőn.
Elődeink kannában vizet és egy kis sót vittek magukkal a templomba, ahol a pap megfelelő ima kíséretében megszentelte a vizet.
Szenteltvizet minden házban tartottak, üvegben vagy szenteltvíztartóban. Szenteltvízzel hintették be a házat, az ünnepi asztalt, a földet, zivataros időben az udvart.
Vízkereszt egyben a háromkirályok – Gáspár, Menyhárt, Boldizsár – ünnepe, akik jövendölés alapján és a betlehemi csillag vezetésével jöttek el Jézus jászolához, hogy imádják őt.
Régebben ezen a napon papi személy vezetésével házszentelést végeztek. A bejárati ajtó szemöldökfájára felírták a bölcsek nevei kezdőbetűit és az évszámot. Ma a feliratot így jegyeznék: 20+G+M+B+ 24
Ez a felirat elírás alapján született, amit a néphit és hagyomány őriz. Az eredeti felirat betűi C+M+B voltak, amik rövidítésből származnak: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldása e házon).
A vízkeresztet a farsang időszaka követi, ami a mulatozások, bálok, menyegzők ideje. A tobzódás közepette több jeles nap is adódik.
Január 25-e pálforduló, amikor a néphit a medve viselkedésétől tette függővé az idő jobbra, vagy hidegebbre fordulását. Ha barlangjából kijőve a medve a napos időben meglátja az árnyékát, akkor visszabújik, mert még zimankó várható. Ha viszont jeges hideg fogadja, kint marad, mert a tél hamarosan takarodót fúj.
Február 2-án gyertyaszentelő napja van. A hívek gyertyát vittek a templomba, amit a pap megáldott és megszentelt. A szentelt gyertya nagy csapások esetén segített. A meggyújtott láng fénye és melege elűzte a bajt, betegséget, égiháborút, a gonoszt.
Február 3-án Szent Balázs napján a torokfájást megelőzendő, a pap két lent „V” alakban összekapcsolt szentelt gyertyát illesztett a hívek nyakához, a torok irányában, miközben imát mondott. Távozáskor a hívek szentelt péksüteményt kaptak, hogy azt megosztva az otthoniakkal, őket is részesítsék az áldásból.
Február 11-én történt Lourdes-ban a Szent Szűz megjelenése. Tiszteletére kilencedet tartottak, ami a megjelenés napján zárult.
Február 24-én, Mátyás napján érvényben volt a mondás: „Mátyás – ha nem talál, csinál.”
A régi, havas telek idején is előfordult, hogy lassan kopott a hótakaró, hát Mátyás volt hivatott pótolni a hiányt.
Március 12-én, Gergő napján bizony előfordult, hogy nagyban esett a hó, a szél hordta-vitte, táncoltatta a pelyheket, őt ezért így tisztelték: „Gergő – tekergő”.
A farsangi időszak farsang-háromnappal ért véget: farsangvasárnap, -hétfő és húshagyó kedd. Hagyományos sütemények készültek, elsősorban a farsangi fánk és a csörge.
Egyben megtartották a télbúcsúztatót is. A nagy tuskót végig húzták a főutcán, majd elégették. A legények hajlandók voltak a vidámság fokozására, s önmagukat tették nevetség tárgyává, gatyájuk hátulját sáfránnyal bekenve, elejét pedig piros, hegyespaprikával díszítve.
Hamvazószerdán szigorú böjttel (gyakran csak kenyér és víz) kezdődött a húsvétot megelőző, hat hétig tartó nagyböjt.
Az emberek szánták-bánták bűneiket, a mértéktelen evés-ivást, tobzódást, hamut hintettek a fejükre, szó szerint és átvitt értelemben. A pap a templomban hamuval keresztet rajzolt hívei homlokára, emlékeztetvén őket: porból lettél és porrá válsz.
A hamvazószerda utáni kövércsütörtök kivétel volt a böjti szabály alól. Ezen a napon kilencszer lehetett enni, hiszen a megmaradt farsangi finomságokat kár lett volna kidobni.
Azonban a továbbiakban folytatódott a világi hívságokkal szemben a hit felé fordulás, a bűnbánat, a megtisztulás ideje, ami lemondással, mértékletességgel párosult.
Elődeim a padlásról lehordták a böjti edényt és abban főztek, rántáshoz, sütéshez vajat használtak zsír helyett.
Keresztútjárások kezdődtek, egészen húsvét ünnepéig, a feltámadásig.
Földi Erzsébet legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?