Farkas Arnold Levente: Miközben

Pócsmegyer, huszonhárom április huszonkettő, szombat. Eszter könyvének harmadik része egy Montaigne-től származó idézettel kezdődik. Minden interpretáció egy interpretáció interpretációja. A második interpretációt kétszer is úgy választottam el, hogy inter-pretáció, ami ellentmond a magyar helyesírás szabályainak, de tegnap megosztottam Nádasdy Ádámot a fecebook-on, ahogy a könyvespolca előtt áll kezében a, gondolom, áprilisi Alfölddel. Nádasdy Ádám könyvet írt a magyar nyelvről. Azt a könyvet a magyar nyelvről a magyar helyesírás szabályai szerint írta, és azt is írja abban a könyvben, hogy a költészet játék. Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan. Talán ezt a mondatot sem kell komolyan venni.

Pócsmegyer, huszonhárom április huszonhárom, vasárnap. Eszter A héber színjátszás kezdetei című könyvében külön fejezetet szán A maszkoknak. Hamvast idézi, amikor azt írja, hogy minden ugyanannak az egynek a megnyilvánulása. Miközben az előző mondatot írtam, sötét foltokat vettem észre a kezemen és a papíron. Miközben a kezemet és a tollat mostam a fürdőszobában, mert hisz a tollból szivárgó tintától származnak a foltok, Gárdonyira gondoltam, aki tanító korában még megtanította a gyerekeket arra, hogyan kell tintát csinálni. Miközben Eszter Hamvast idézi, a Buddhát idéző Hamvast idézi. A szakadék szélén az eperszárba kapaszkodó embert, aki minden erejével az eper után nyúl.

Alkonyodik. Az egyik változat szerint talán este van. Hajnalodik. A másik változat szerint az engedi szőlőhegy egyik aprócska préskunyhójában egy könyv hever az ágy alatt. A könyvnek címe is van, amit nem árulunk el, ám az egyik változat szerint az engedi szőlőhegy egyik aprócska préskunyhójában soha nem volt ágy, legfeljebb lepedővel vagy pokróccal takart szalmazsák. A másik változat szerint a lepedő koszos vagy foltozott vagy koszos és foltozott. Honnan volna az engedi szőlőhegy egyik aprócska préskunyhójában lepedő, teszi fel a kérdést az ágy alatt heverő könyv száznyolcadik oldalán egy magát megnevezni nem kívánó szereplő. A préskunyhó mögött egy kutya emberi maradványokból falatozik.

Az engedi szőlőhegy egyik aprócska préskunyhója mögött egy eleven kutya egy ember földi maradványaiból falatozik. Egy távolabbi szőlőhegyen egy repülőgép égi maradványai között egy eleven vaddisznó a pilóta teteméből falatozik. Az engedi szőlőhegy egyik aprócska préskunyhójában egy könyv hever az ágy alatt. Ugyanebben a préskunyhóban egy fiatal lány holtteste hever a felfordított préskád alatt. Az ágy alatt heverő könyv borítója az ég felé kunkorodik, ám egy másik változat szerint ez a könyv ki van nyitva, a száznyolcadik és a százkilencedik oldal arca a préskunyhó porával érintkezik. Az engedi szőlőhegyen az ég a földdel érintkezik. Az ágy alatt heverő könyv a héber színjátszás bibliás kezdeteivel foglalkozik.

Szigetmonostor, huszonhárom április huszonhat, szerda. Eszter a héber színjátszás bibliás kezdeteiről szóló könyvében önálló fejezetet szentel az Énekek énekének. A lábjegyzetekben jobban teret enged a szerző a szabadságnak és a lendületnek. A szabadság színei és a lendület lehetőségei inkább érvényesülnek a lábjegyzetekben, mint a főszövegben. Soha nem olvasom el a lábjegyzeteket, mondja Sarkadi drámájában a férfi főszereplő. Az apák bűne az álmatlanság. Az engedi szőlőhegy aprócska préskunyhójához kapcsolódó lábjegyzet érdekes megvilágításba helyezi a sötétséget. Tegnap Pankával és Lócikával az unalomról beszélgettünk. Pilinszkynél olvastam először, hogy a nagy művek unalmasak. Lócika Karinthyt hozta fel példának.

Pócsmegyer, huszonhárom április huszonhét, csütörtök. Türelmetlen vagyok, pedig azért lettem tanár, mert leírtam háromszor, hogy türelem. Ez a fedezék, ez a menedék, ez a dekkung. Eszter szerint gyakorolni kell, szerintem pedig nincs idő, de nem itt van a helye az őszinteségnek. Nem az a fontos, mit tanítasz, hanem az, hogy hogyan. Rosszul. Tegnap Lócikával Budapesten voltunk a Rottenbiller utcában. Kapott valami maszknak nevezett szerkezetet, abban kell aludnia, szerencsére tetszik neki. Csaba bácsi biztosan nem él már. Ebből is látszik, hogy nem vagyok tisztességes. Azokat a szerkesztőket szeretem, akik nem válaszolnak. Ma Eszterrel megyek Budapestre. Részt veszek valami orvosi vizsgálaton, aztán tíz nap múlva adhatok vérplazmát.

Pócsmegyer, huszonhárom április huszonnyolc, péntek. Furcsa lehet ráébredni arra, hogy az a kultúra, amiben benne élsz, semmit nem ér. Eszter szerint persze az nem úgy van, ahogy azt Florenszkij mondja, illetve gyakran válhat vonzóvá valami, ami idegen és ismeretlen. Platón szerint a valóság létből és nem létből van összegyúrva. Ugyanezt mondja, ha jól értem, őszentsége a tizennegyedik dalai láma is, amikor a dolgok kettős természetéről beszél. Florenszkij szerint az ikonfestő nem fest árnyékokat, mert a fény a lét, az árnyék a nem lét, az ikonfestőnek pedig a nem léttel nincs semmi dolga, az ikonfestőnek a nem léttel semmi dolga nem lehet, mert arca csak a létnek van. A nem lét nem arc és nem kép.

Pócsmegyer, huszonhárom április harminc, vasárnap. Április egy völgyecske két bütyök között. Ha a májusi eső aranyat ér, az áprilisi eső ezüstöt. Eszter májusban ünnepli a névnapját, május huszonnegyedikén, Szent György és a sárkány után egy hónappal. Nincsen Szent György sárkány nélkül, mondtam Gyuri bácsinak, amikor összefutottunk. Gyuri bácsi rengeteg verset tud. Pénteken Faludy-verseket olvasgattam a könyvtárban. A rejtett könyvtárakat megtalálják és felégetik. A könyvtárban a könyv van, a ruhatárban a ruha, a határban a ha. Határokon járok, mindig csak határokon, írja hétmérföldes versében Szilágyi Domokos. Szilágyi Domokos nem kért bocsánatot senkitől.

Pócsmegyer, huszonhárom május egy, hétfő. Tegnap Pomázon voltunk egy szabadulószobában, amiből nem sikerült kiszabadulnunk. Azt hiszem, Eszter csalódottan és dühösen távozott. Lehetett volna segítséget kérni a kapucinus, szemüveges sráctól, de én nem akartam segítséget kérni. Két könyvet megtaláltunk, egyet az órában, egyet a rádió alatti szekrényben, a harmadikat pedig Panka találta meg a térképben, de valószínűleg volt még egy a ládában, egy pedig abban az asztalban, amiben az a doboz is volt, ami azt a vackot rejtette, ami a térképhez kellett. A ládát és az íróasztal szekrényt százféleképpen próbálgattuk kinyitni, de a számzáras lakat nem engedett.

Pócsmegyer, huszonhárom május kettő, kedd. Ugyanúgy kezdődik a változás, mint a változatlanság. Eszter délelőtt a könyvtárban lesz, a gyerekek az iskolában, Lóci ötkor bekopog hozzám a tanáriba, félhatra Pankáért megyünk. Öt és félhat között megnézzük, hogy milyen kincseket rejt a monostori könyvtár raktára. Ozeás próféta feleségül vesz egy nőt, akitől születik három gyereke. Tegnap Gellérttel elmentünk békákat keresni. Nem láttunk egyet se, de hallottunk sokat. A magasban a madarak, a mélyben a békák. Goethe szerint a művészet a természetet utánozza, szerintem pedig a nyomába se érhet. Nincs az a zeneszerző, aki madarakra, békákra és esőcseppekre ilyen szimfóniát komponálna.

Pócsmegyer, huszonhárom május három, szerda. Lányaitok paráználkodnak, jegyeseitek házasságot törnek, de én nem büntetem meg őket, hisz a férfiak is a cédákat keresik, pogány papnőkkel mutatnak be áldozatot a hegyek ormán. Egyre csak paráználkodnak, dicsőségüket szégyenre cserélik. Eszternek vettem Az ikonosztázt. Lehet már annak húsz éve is. Minden, ami létezik, kizárólag fény által létezik. Az árnyék a fény hiánya, tehát semmi, nem létezik. Az árnyak is csak fénytől vannak, énekli Lovasi. Szeptemberben lesz tizenkilencedik éve, hogy házasok vagyunk. Legyőz minket az idő. Azonos-e s valóság az igazsággal, a görög rabszolga kérdezi, akit a görög ábécé egyik betűjéről neveztek el.

Farkas Arnold Levente legutóbb a Szöveten:

Farkas Arnold Levente: A hárfa