Farkas Arnold Levente: A hárfa

Kerépol első zsoltára
szaxofonra, oboára,
hárfára és zongorára
íródott. A szaxofon úgy

utánozta a füstszagot,
mint a szél táncát a kémény.
Mindenre elszánt tévedés
a tétova sötétségben

megtett első lépés. Hárfa
a folyó mellé ültetett
szikár cédrusfa árnyéka.

Kerépol második dala
szöveg nélkül csavarodott
a fügefára. Homályból
homályba hull a valóság.

Hétfőn cirkuszban voltunk. Jó
volt, csak az a kár, hogy nem volt
bohóc. A gyermekek kaptak
köveket, két kis kavicsot.

Az artisták neve elé
lehetett tenni ezeket.
A cirkusz is színház lehet.

Kerépol kilencedik, be
nem fejezett szonátája
fuvolára és hárfára
íródott. Különös zene,

a fuvola az eleje
felé úgy trillázik, mintha
egy holttest árnyéka volna.
A hárfa még néma, csöndje

betölti mégis az elme
pókhálóját. Sötét táncba
fordul a gondolat teste.

Farkas Arnold Levente: Egy másik