Home / Próza / Farkas István: A sánta kutya, A hárommadaras (rövidtörténetek)

Farkas István

A SÁNTA KUTYA

Há ugyík, ecsém,  a hogy nehíz idűket élünk, a má szent iga…  me ugyík mindenikre rátör eccé a nyavaja, hogy azé menedezik má csak a födeles medencébe, hogy belepancsológgyon abba jó meleg vizbe, de akkó meglássa aszt a deszkát (de jó magasra vitte fő annak is a isten a dógát, vagy három méter is megva benneje), oszt rátör a hetykéskedés, hogy maj leugrik ű onnan, mint húszéveskorájában, egy ojan háromésfeles szaltót dupla csavarra… oszt fő is taszakodik, oszt ugrik is –  de csak egy negyednyi hasralucc lesz a dologbú… bánnya a kánya, hagy röhögjön az a marha fürdőközönség, csak ne sütne annyira a gyomortáj… ugyik, ecsém, hogy nehíz idűket élünk? Há hazug ember, mint a sánta kutyát vagyok én ? Hogyhogy milyen sánta kutya? Há a Teddideteddodajanijé a Sárgabarackuccábú… me a sánta csak a partvidéken, én meg má bisztossan nem fogok ejárkáni a ujvárosi fedelesfürdőbe…

A HÁROMMADARAS

Kicsit röstellem ugyi, de eszunnyattam a kádba. Vagyus hazudok, me nem röstellem…ugyi kint csurog az idő, meg hideg van, a kádviz meg fórónlangyos, oszt enyomja az embert a szusz… na mindegy, bánnya a kánya… A lényeg az, hogy szusszantottam oszt ámottam is… aztat ámottam, hogy uccazenedés vagyok, meg ojan tán huszéves, oszt ülök a flaszteron, oszt pikulálok. Erre kigyün a kocsmábú a szomszéd, az Alajos, oszt mongya: „Ecsém, akarsz te máma gazdag lenni?” Mondom heee? Mi vaa?? Oszt aszongya:  „Sok pízt adok neked, ha ehúzod a hárommadarast…” Nézek rá, mit akar, tán megkergűt, vagy mi a fene gyütt rá. Hogy mit húzzak? Aszongya megin, a hárommadarast… Na jó, mondok én, de kenn énekűje mán, oszt kisérem majd. Mondom neki eszt, oszt fogmam se nincs, melyik az a háromadaras…. Néz rám az Alajos, néz…. oszt rákérdez: „Mondd, ecsém, te nem tudod a hârommadarast?” – Dehogy nem tudom – makogom – csak izé…. na hogy is mongyam…, nem jut eszembe a refrén… „Hát idefigyej, te taknyos” – mondgya az Alajos – „a hárommadaras az a nagyon drága nóta. Me benne van a daru meg a galamb meg a hattyú is…”  Ja, aaaaaaz – kapok észbe, há mé nem evve kezdte…. tehát ez….:  „Darumadár fenn az égen…”

Farkas István legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük