2024.06.14.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Tóth Olivér: Ketten

Tóth Olivér: Ketten

1 min read
Ketten leszünk ha meghalok / lelketlen Isten és Istentelen lélek

Ketten leszünk ha meghalok
lelketlen Isten és Istentelen lélek

Ketten siratjuk majd mindazt mi elhagyott
erdőtlen ösvény és ösvénytelen erdő

Ketten kacagunk fel egy méhből a por s az anyagondok
szeplőtelen mellekre forgatnak rokonaink

Kettőnket exhumál a borzalom hantjaik közül
gyalult ég kutat majd a fű alatt ha betakarjuk őket

Kettőnket gyűjt rózsaágyására gondnokul
anyánk keze a testetlen lélektelen temetőknek

Kettőnket gyúr össze gyermeked keze a szeretőknek
mert utálni fog minden fogoly aki nem kap morzsát

Kettőnkről terített asztaltól lábainkat tépik a hangyák
vedlő bögölyalkatunkra démonok zúgnak meddő harsonát

Kettőnkről lehúznak minden vizes lepedőt a vágyak
hártyáinkig üldözött apáink minden napot karóba húznak

Kettőnknek emlékeztetőül bűneinkre olvassák jóságainkat
megnyílik minden rés és minden szilárd folyni kezd arcunkon

Kettőnknek feledésül és feddésül eltévesztik jöttünk dátumát
egy boncolt atmoszféra falaira rajzolt törzs neve lesz az univerzum

Kettőnknek térképet éget vaginájába az iránytalan föld
jelöletlen sírjainkra mint koszorút vetik angyalaink a feltámadást

– Magam maradok ha meghalsz idomtalan és rezzenéstelen
harc a megbékélteken és megbékélt a harcokon

Magam maradok elcsukló hang minden nyelven
ízleletlen bimbóidra gyűlt harag a megbocsátásban

Magam maradok hogy kezedbe én adjam kardomat
s te vegyél rajtam igazságot embertelen végítéletet –

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.