A tető alatt van a szobám lentről hozom fel
ide a szavakat gyűjtöm ágyam mellé majd
teszem a kiválasztottakat.
Hajnalban az asztalomra.
Közben felhők jönnek. Szürkék fehérek
gyűlnek a terhes sötétek az első repülő vágja
fel az eget lentről mentővijjogás sebzi a csöndet
valaki a házban énekelni kezd.
A hang tompul bennem a kés élesedik a
kamrából a szív a fényre kéredzkedik a
fogak rágnak kenyérhéjat
A szavak meg…
A szó vár a mély és az ég között.
A tiszta jelentésre.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
