Csikai Gábor: Vért és vasat

rejt az összes szó zenét
tisztul már a tófenék
és az alján az öreg
lassan széthulló kövek

végre újra látszanak
felriasztja már a nap
fáradt félholt testüket
hallgatásom nem süket

sikolyom sem néma már
pedig porrá ég a vár
csak kapuja áll tovább
én keresem száz okát

annak ami még jöhet
nem érem el mélyüket
csúcsaimnak hisz felém
nyújtja aki istenén

velem régen osztozik
kezét s én a kozmoszig
egy nap talán felmegyek
addig elveszett hegyek

gyilkos súlyát hordozom
tisztasággá forr koszom
józanságon nagyja drog
vért és vasat adjatok

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: