VERS

Csikai Gábor: Dorottya-mozaik

Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,
Mond: „Hozzanak elő máslás-butelliát.
Nyílj meg most, Helikon! nyílj meg; s ti magatok,
ti, kik a lyánykákkal olly csúful bántatok,
bár szájjal titkoltok, de szívvel dicsértek,
van baja, van mérge a szegény legénynek.”
Édes kotlós anyjok egy kotyogására
kifutott ordítva s ráment a szénára.
Ezalatt a harcnak legjobb divatjában
a természet csendes lévén ő magában,
mint két darab vackor a sűrű levélben,
fel vagynak ama nagy könyvben írva szépen.
Már a földi fénynél pompásabb világgal,
béjött a Fársánggal s a mátrikulával,
meg is tette mindjárt a testamentomot,
levágatta tulkát s hívatta a papot.

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: