Lövei Sándor: Fényes eső

A reggel mindig tiszta,
ablakom eső mossa,
fényes eső délről,
fellege hamar eloszlik az égről.
Mindenki elhagyott, nem vagyok egyedül,
legbelül velem vagy,
a véremben cirkuláló koffein bizsergése,
amikor szívemet elérte,
eszembe jutottál.
Ez egy pillanat, de
jut rád néhány gondolat,
hol járhatsz most?
tisztán mint ez a reggel
amikor koffeinnel megidézlek.
Hozzád el nem érek,
agyamban fellobban az álmom,
mint a heveny vértolulások,
mellkasom megroppan,
szememben ellobban rólad egy kép,
azt sem tudom, hogy valódi e még,
hisz arcod is, mint a súlyos eső,
cseppekre tört emlékezetem ablakán,
ha megidézlek, nem jutok át a tű fokán,
nekem örökre a reggel maradsz,
tisztaságra kárhoztatlak,
te vagy a fénylő zápor délről,
felleg ami hamar eloszlik az égről.

Lövei Sándor verse legutóbb a Szöveten: