Tűleveleken éleződik a fény, nyári remény tested melege az ágy hósivatagában.

Tétova álmaimba belekalapál a fakopáncs

Ami már nincs, mintha nem is lett volna

Írmagom sem marad, koptatnak a szele

A kövek hallgatása mély, mint az örök apály

Velem együtt lassulnak a fák

Semmit sem tudok a tavaszról, a lélegzet visszafojtott szelek bujkáló örvényléséről a virágok sáncai között.